2022 január 30: 
a Magyar Rádió egykori zenei szerkesztője.
Aki például tánczenei koktélokat mixelt.
ilyet:
Azért nagy dolog ez az összeállítás, mert bétran kimaradt belőle az az előadó, aki ebben a rendszerben kötelező volt!
Véletlenül ránéztem a blog statisztikájára és meglepve látom, hogy naponta több olvasóm is van.
Kellemes meglepetés, nem gondoltam és nagyon köszönöm az érdeklődést a tisztelt látogatóknak! :-)
Mindjárt megnéztem, melyek a legolvasottabb posztok.
Az Angyal kalandjai (toronymagasan)
Salto Mortale (az első helyezett kétharmada)
Farmotoros IKARUS és babakocsi (milyen érdekes, nem egy újabb tévésorozat)
Ide illik hogy melyik poszt nem érdekelt senkit: nos a Kiváló Áruk Fóruma címűnek összevissza egy olvasója volt, de lehet hogy az is én voltam! :-)
A napokban jött szembe valamelyik rádióban ez a dal.
Először az internettőből lett index egyik topikja jutott eszembe.
Azóta túl vagyunk a nosztalgia nosztalgiáján is, de ez a felvétel megindító.
Nagyon finom és ennek megfelelően a többihez képest kissé drágább is volt a mogyorós csoki. Finom pörkölt mogyorót rejtett a nem túl édes csokoládé, valahol félúton a tejcsoki és az étcsoki között, inkább az előbbihez közel. Meg is kapta a Kiváló Áruk Fóruma emblémát.
Amit aztán szépen elvettek tőle, mert addig variáltak a recepttel, amíg a csoki édesebb és gagyibb kezdett lenni. Végül eltűnt a boltok polcáról.
Amit mostanában lehet ezen a néven kapni, csak a színében emlékeztet a nagy elődre. Tehát nem retro, csak szeretett volna.
Volt ez a védjegy, amiről zsüri döntötte el, hogy ki jogosult használni.
Voltak valóban jó áruk a szocializmusban is, még ha a hiánygazdálkodást nem is ez jellemezte.
Hofi Géza tette föl a kérdést, hogy ha itt ennyi kiváló áru és ennyi kiváló vállalat van, akkor ez az egész, miért ilyen? :-)
Ma már elképzelhetetlen egy sorozat előtt egy háromperces főcím!
A hatvanas-hetvenes években a kisiskolások számára a Szünidei Matiné című délelőtti tévé-összeállítás hozzátartozott a téli és a tavaszi szünethez.
Az Újév reggelén menő rajz- és bábfilmek a 11 óra körül kezdődő koncertbe torkollottak. Addigra már felébredtek a felmenők is, odatelepedtek a tévé elé és együtt néztük, ahogy Willi Boskovsy (1909-1991) kedélyesen dirigálja a világ egyik legjobb zenekarát, közben még eltüntettük a szilveszteri maradékokat, virslit hidegen, szárqadásnak indult, ráncos zsemléket, sósmogyorót, süteményeket, ilyesmit.
Akkor talán a műsor egyetlen résztvevője sem gondolta, hogy ez egyszer akkora világesemény lesz, mint amilyen ma és karmesterek hada ácsingózik arra, hogy egyszer őt is meghívják.
1963-ban kezdődött Simon Templar mennybe menetele.
Akkoriban még nem volt mindenkinek tévéje és divat volt kissámlival a szomszédba menni tévézni.
Rendes szülők nem engedték képernyő elé a 14 éven aluli gyerekeknek.
A mára 86 éves Sir Roger Moore (magyar hangja Láng József) fiatal volt, jóképű, a szerepel imádni való, azt senki nem vette észre, hogy a színészi teljesítménye - hát mondjuk olyan erős közepes.
Mikor is ment?
1970-ben?
Daktari a dzsungel állatorvosa, Clarence a kancsal oroszlán és Judy, a kedvenc csimpánz, akit a gyerekek szerettek utánozni, a szüleik meg tanárok a falra másztak tőle.
A sorozat egyszer lement, utána a tv-újság olvasói rovatában jelent meg kéthavonta, hogy a Magyar Televízió nem tervezi a sorozat ismétlését, pedig sokan szerették volna.
Évtizedekkel később talán a Duna tévé újból műsorra tűzte, ám akkor már senkit nem érdekelt.
A hetvenes évek gyerekei felnőttek, az akkoriak meg korszerűtlennek, unalmasnak, sótlannak találták.
Talán joggal.
