Akkoriban a kenyér vacak volt.
Működtek a szocialista kenyérgyárak és ontották a silány cuccot, aminek alig volt íze és hamar megszáradt vagy nyúlós lett.
Aki jó kenyeret akart, az beállt a kilométeres sorba a kisebb pékségek elé a Gárdonyi szobornál a Bartók Béla úton, vagy a Mártírok útján, hogy csak két népszerű helyet említsek.
Ugyanakkor a mezei KÖZÉRT százszámra tartotta a jobbnál jobb péksüteményeket, aminek már nyomát sem lelni.
Olyan kifli és zsemle néha kifogható, amilyen régen volt negyvenfilléres, manapság viszont még csak hasonló sem kapható a következő finom pékárukból:
pacsni
rongyos kifli
zsemlecipó
paprikás kifli
sós stangli
óriás kifli
büfékenyér
zsúrkenyér
szegedi cipó
