Ha már filmsorozat, akkor nem maradhat ki az a lengyel háborús rettenet,a mit a Magyar Televízió többször is leadott és balatoni nyarakon úgy vártuk a csütörtök estét, mint nyugger a pénzespostást. Pingpongasztalból és gumimatracból felépítettük Vöröst, a tankot és lőttünk mindenre, ami mozgott.
Csak a főcímet akartam idetenni, de külön magyar nyelvű nincs, így következzen egy egész részlet:
Sokan szerették ezt a sorozatot és a gyerekek a játszótéren a mászókákon "Dóriásat" játszottak.
A repülő Doriák. Vigo, Sacha, Francis, Lona, Carlo apánk és a többiek,
Meg a vándorcirkusz élete.
De szép is volt, benne az ex-műkorcsolyázó szépfiú, Hans-Jürgen Bäumler, vagy az 1987-ben elhunyt jóságos öregúr, Gustav Knuth.
Emlékszik még valaki?
Kevesen tudják, de a legendás buszgyár valamikor babakocsit is gyártott.
Az nem farmotoros volt! :-)
Persze nem egészen komolyan.
Merthogy lehetett viccelni az elnyomó, vérszívó diktatúrában is!
A klip az MTV műsorkezdő szignáljával indul és látható benne Takács Marika, Tamási Eszter, Varga József, akit Savanyú Jóskának becéztek.
Megint az Egry József utcai általános iskola egyik igazi tanáregyénisége jut eszembe.
Lantos Rózsi néni, a rajztanár.
Aki lelkesen magyarázta a művészettörténet mérföldköveit, rajzolni, festeni tanított, a legjobb munkákból kiállítást csinált az iskola folyosóin, az iskola körül évente aszfaltrajzversenyeket szervezett és aki soha nem bántott senkit, még a tehetségteleneket és a deviánsokat sem.
A művészet nem másolás, hanem alkotás!
Ezzel a mondattal kezdődtek a kötelező műalkotás füzetek, amikbe olykor a szülők is segítettek kopírozni festményeket, épületeket, szobrokat.
Vajon őriz még valaki ilyen emléket?
Akkoriban a kenyér vacak volt.
Működtek a szocialista kenyérgyárak és ontották a silány cuccot, aminek alig volt íze és hamar megszáradt vagy nyúlós lett.
Aki jó kenyeret akart, az beállt a kilométeres sorba a kisebb pékségek elé a Gárdonyi szobornál a Bartók Béla úton, vagy a Mártírok útján, hogy csak két népszerű helyet említsek.
Ugyanakkor a mezei KÖZÉRT százszámra tartotta a jobbnál jobb péksüteményeket, aminek már nyomát sem lelni.
Olyan kifli és zsemle néha kifogható, amilyen régen volt negyvenfilléres, manapság viszont még csak hasonló sem kapható a következő finom pékárukból:
pacsni
rongyos kifli
zsemlecipó
paprikás kifli
sós stangli
óriás kifli
büfékenyér
zsúrkenyér
szegedi cipó
A hétfő délutáni Petőfi kívánságműsor kötelező eleme volt Afric Simone alábbi két száma és a kádári idők bárgyú békéjének egyik elemeként Takács Marika és Gálvölgyi János arról vitázott élő egyenesben, hogy efrik szájmon, vagy afrik szimóne a helyes kiejtés?
Mert akkoriban más problémánk nem is volt! :-)
Olyan hihetetlen, hogy ITT zajlott minden, ahol ma is járunk, de mégis olyan távolinak tűnik.
Ezeken az utakon jártunk, tizedannyi embernek volt autója, mint ma, így maradt a BMV, azaz a busz-metró-villamos trió, kiegészítve a trolival.
Hol vannak már azok a nevek, akik a médiában a tömegközelekedés kapcsán szerepeltek sokat, Petress István, Bokodi Béla, Vértessy Sándor?
Hol vannak a kulturált közelekedésre nevelő tévé- és rádióműsorok?
A Mindenki közelekedik, vagy a Csúcsforgalom?
Á, sehol!
Aki élt ebben az időben és sokat nézte a tévét, annak nemigen tűnt fel, hogy nálunk nem verseny van, hanem hiánygazdálkodás és nem kereskedelem, hanem elosztás.
Akkoriban - ma milyen hihetetlennek tűnik - törvény tiltotta, hogy olyat reklámozzanak, ami nem kapható.
Mert bizony előfordult.
Ki se láttunk a teljesen fölösleges reklámokból, ami színtiszta pénzkidobás volt, kivitelezésében harmatgyenge, hatásában pedig nulla.
Miért kellett pl Záhonyban vagy Zalaegerszegen, de akár Budapesten is azt látni-hallani, hogy körös-körül a Körös körül. Univerzál.
Ez a Körös folyók mentén működő ÁFÉSZ boltok hálózata volt.
Vagy mit érdekelte a nézőt, hogy szökésben a meleg és az akármilyen csőgyár szigetelt távfűtés csöveket gyárt. A lakosság ilyet úgyse vett, még ha akart volna se.
Ebben a csokorban nagyonhülye reklám nem nagyon van, ezért szerethető.
A napokban megmutattam valakinek, hol jött ki a földalatti a Hősök tere mögött a föld alól, hogy aztán megkerülje a Városligeti-tavat, megálljon az Állatkertnél és a Széchenyi-fürdőnél visszaforduljon.
Nem nagyon akarta elhinni, pedig még ott van félig földbe temetve az a gyaloghíd, amin át lehetett menni a sínek fölött.
Innen üdvözlöm a Hamster blogot, ezt írtam nekik kommentben a Street fashion 1976-80 poszthoz:
Hali!
Az a randa okkersárga szerkezet az utánfutón valóban egy aggregátor, de nem hegesztéshez használták, hanem az útburkolat felbontásához. Ez adta az áramot a légkalapácsnak.
Imádtuk!
A nagy csend miatt ne aggódj, a kommentek nem vesznek el, csak elakadtak, majd bezúdulnak egyszerre!
Bár ezt a hibaüzenetet kapom:
Hiba történt a komment elküldése során, kérjük, próbáld meg újra!
Kommentelni nem lehet, vajon a trackback működik-e?
