Volt az Egry alagsorában három műhely.
Az egyikben komoly munka folyt, bár soha nem kérdeztük, hogy mi.
A másik kettő nemek szerint megosztotta a felső tagozatosokat.
A lányokat Bornemissza Margit néni tanította varrni meg a háztartás más fortélyaira,
a fiúknak gyakorlati foglalkozás címen Pózder Laci bácsi tartott órát.
Az ügyetlenebbek rettegtek tőle és az óráitól is, mert kíméletlen volt a trehányokhoz és a kétbalkezesekhez, a gyengébb, de ügyeskezű tanulók viszont nála teljesedhettek ki és pipálhatták le a jobbakat.
A miniműhelyben megismerkedhettünk a szerszámokkal a köszörűtől kezdve a satun át a lombfűrészig és általában gyártottunk is valamit. A foglalkozás első felében mérnöki pontosságú rajz készült, utána pedig a nagy mű, általában valami használhatatlan kacat, kerekes őzike vagy csiszolófa, mikor melyik szerszám kezelése szerepelt a tanmenetben.
A gyak fogl jegye volt képes elrontani a kitűnő bizonyítványt és a gyak fogl tudta olykor nagyon lealázni az alakulóban lévő személyiséget. Laci bácsi semmit nem hagyott szó nélkül és alaposan kicikizte a nyelvbotlást is, "na ez egy trehány pacák, hoci az ellenőrzőjét" bevezetéssel rendesen osztogatta az intőket, ha már a verbális pucung, a kulcscsont morzsolgatás vagy fülhúzás nem használt valamelyik elvetemült nebulónál.
Rossz nyelvek szerint nem volt egészen százas, mert pl. egy rendes havi fogadóórán bemutatta a szülőknek, katona korában hogyan kellett masíroznia és ott menetelt fel-alá a teremben az elképedt anyukák és apukák szeme láttára, de éveken keresztül egyedül vitte a lövészetet, szombat reggelenként légpuskával élesben tanulhattuk meg a célzást az alagsori folyosón és soha nem volt semmi rendkívüli esemény, mert tudott rendet tartani.
Akit tanított, az nemien felejti el, csodálkozom is, hogy a világhálón sehol nem szerepel a neve.
Talán majd most.
Azért talán, mert az egy hete adásba küldött posztot még mindig nem látják a keresők.
